Csobi-napló

2024.08.31.

No.24.

1. Amíg a megfelelés szövi kapcsolataidat, magad szőtte pókhálóban te vagy a pók és az elejtett szúnyog is.

2. Nem tud egyenrangúan kapcsolódni, aki kötélre feszített, és nem tengelyben áll.

3. Finoman egyengesd el az irányokat, távolodj tőlük vagy hátrálj, figyeld testhatáraidat, és ne mások mérlegén mérd magad.

4. Egyáltalán. Mi van, ha nem méred? Mi van, ha mered élni áramló szabadságodat?

5. Sőt. Mi van, ha nem is te akarod, hanem hagyod, hogy az élet téged éljen, és áramlása mozdítson, lélegezzen át téged?

6. El tudod képzelni így: Szerethető vagy anélkül, hogy tenni kéne érte.

7. Szemed tágassága az új élet nyitánya, amikor végre el mered engedni, amit magadról gondoltál.

8. Elsőre kényelmetlen.

9. Nincsen benne dráma, se háromszögek felsértő hegyes csúcsa, nincs benne játszmatér.

10. Lehetőség arra, hogy a rajtad keresztül megmutatkozó játékosságnak és nyitottságnak add át magad. A halhatatlanság méhe ez. Az odaadásé.

Fotó: PIxabay

2024.08.29.

No.23.

1. Amíg azt hiszed, a benned lévő hiányt majd más tölti ki, folyamatos önhazugságban élsz.

2. Sóvárgásod szivárványszínű hajnalait csendesítsd el, figyeld meg, melyik a saját árnyalatod.

3. Hamis ragaszkodásaid mélyén te kuporogsz, egy fény nélküli szobában tanulod újra, hogyan bántsd magad.

4. Ördögi köreid ellen józanságod az egyetlen társad, amikor szembenézel azzal, ebben a formában nem folytathatod.

5. Mert az alárendelődés áldozattá tesz. És mindig te döntesz emellett, a benned futó programok.

6. Kiszolgáltatottságod mögött a düh kering, és nehezen látod be, abban a régi helyzetben, ahonnan ez indult, te nem dönthettél magadról.

7. Most viszont igen. Amíg ugyanis mástól várod, tegyen teljessé, olyan kiszolgáltatottságot választasz, amely börtön rácsait magad fogod szétverni.

8. A rémült állatról beszélek, aki benned lakik - őt van esélyed most megszelídíteni.

9. Hosszú ideig nem fog neked hinni. Hitetlensége a biztosíték, el ne mozdulj mellőle, maradj vele.

10. De most, tudva róla, tisztán látva sebeid és sérülékenységedet, van lehetőséged magad mellett dönteni. Az egyensúly belőled indul, vissza is beléd tér. Így teremted egyenrangú kapcsolódásaid.

Fotó: Unsplash

2024.08.26.

No.22.

1. Köss különbékét a testtel.

2. Feküdj hanyatt, és abban a mozdulatlanságban fogadd vissza tékozló jelenlétedet. Addig maradj ott, amíg meg nem érkezik.

3. Ami testben sérül, testben tud gyógyulni is.

4. Nem te gyógyítod, hanem a tér, amit figyelemmel töltesz meg.

5. Botorkálj oda vissza saját ritmusodban, ahol utoljára láttad. Szederjes foltjaid rajzold át, színezd ki, mint a hajnal szokta a combod ívét és a nyakgödrödet. A szépségre tanulsz új szavakat.

6. A csípőd nyugtalansága őrzi titkaid. Legyen benned annyi tapintat, hogy nem érintesz addig senkit, míg magadat meg nem szeretted.

7. Puha húsú éjszakáid hadd nyíljanak meg, szólítsd meg a testet, mesélje el mindazt, amit hiányodban kellett átélnie.

8. Ítélet nélkül tapasztald meg érzeteidet, lágyabb és erősebb formáid úgy járd be, mint üresen hagyott iskola folyosóit egy világítás nélküli éjszaka. Bízz benne. Nem fog vádolni, józansága tartotta idáig is. Bölcs szívet tőle tudsz tanulni, senki mástól.

9. Ott kezdődik a változás, ahol végre nem bántod őt, magad. Ahol elengeded a vele való téves azonosulásodat, önképed elmozdulása fog új irányokat hozni az életedben is.

10. Most már jobban vágysz rá, mint amennyire féltél tőle. Ugyanaz soha nem leszel, ideje elengedned, aki voltál. És abból a bénultságból, amit a megkövesedett valahai kép jelent, megtalálod végre azt a kapcsolódást, amit másokkal kerestél hiába mindezidáig.

Fotó: Pixabay

2024.08.23.

No.21.

1. Az olthatatlan szomjúság, a hiány életre kelti bennünk az telhetetlen állatot. A kisgömböc egy elutasított rész bennünk.

2. Előfordul, hogy amint erre a másik rámutat, saját sérülékenységünk láthatóvá válása miatt elkezdünk meggonoszodni.

3. Félelmetes, amit ő belőlünk megmutat. Azt, aki fél, aki pici, aki kapcsolódásban sérült, és kétségek között őrlődik, hiába vágyik egyensúlyra és középre.

4. Az a válasz a helyzetre adott tanult viselkedés, és tudattal rendelkező emberként dönthetsz másképp, választhatsz másik valóságot.

5. A harag és a düh transzformációja ez, teremtőerőd végre nem rombol, hanem alapozásba kezd.

6. Szokásaid megregulázása lehetséges, legyen az egy gondolat vagy megszokott reakció a térben, mind eltéríthető. Életigenlő irànyváltás.

7. Képes vagy magadban olyan mélyre menni, hogy leváljon rólad, ami már nem emel. Búvárruhád maga a döntés, öltsd magadra mint neoprén bundát. Bátran merülj az élet vizébe.

8. Ellentétes irányok szülik meg benned az egyensúlyt, a balra kilengő inga mellé előbb egy jobbra kilengő kerül, hogy aztán megtalálja önmaga tengelyét középen.

9. Egyetlen hirtelen, tiszta pillanat. Amikor leveted a megszokásaidat, és valami mást kezdesz el teremteni.

10. Téglára téglát, egyenesen, mutassa meg magasan, mi mindenre vagy képes. Onnan rálátva mélységeidre, nincs többé mitől tartanod.

Fotó: Pixabay

2024.07.21.

No.20.

1. A belső sárkány megkerülhetetlen, a legváratlanabb pillanatban és helyekről toppan elénk.

2. Létjogot kér, hiszen részünk ő, kihordott, világra hozott, ringatott gyermekünk.

3. Mindegy, hány feje okád tüzet. A tűzre figyelj most, miféle meleget ont: gyógyító vagy felégeti azt, aki a közelében van.

4. Láttam hevét, át is éltem, tudom, mekkora rombolást tud elvégezni. Csupáncsak mert fél. Nem is fél, retteg.

5. De valamennyi félelme mélyén az a piciség fagyott le, akit elfelejtettünk megszeretgetni. Ő falazta körbe magát. Ő ül sosem-járt buszmegállókban összetörve, olyan buszra várva, mely elkerüli a befalazott vidéket.

6. Gondolkodj józanon - magad emelte falakon hogy is juthatna át?

7. Darabokra szedve, széthullott léted szereld össze újra. Színezd ki, díszítsd, rakd egymás mellé sorba, építs belőle lebegő falat, ahol körtáncot járhatnak belső részeid.

8. Amikor megmozdul, benned a tér meg fog nyílni.

9. Amikor te mellé állsz, soha többé nem leszel egyedül.

10. Mert nem másra, mindig és kérlelhetetlenül önmagadra vágysz. És az a legfélelmetesebb is. De csak addig, míg kezedbe nem veszel a falból egy téglát. Az érintéstől szétmállik, mint a hangerdő gyermekkorod meséiben. Hát lépj közelebb, lépj beljebb.

2024.07.16.

No.19.

A súlytalan éjszakák a forróságban hiába keresik saját partjukat. Héjából fordul ki a belső mag, cseresznye húsa, sárgabarack és a szilva, hívnak, legyél gyümölcs megint, szüleid egyetlen földi vágya.

És akkor tedd fel a kérdést magadban a buszra várva: hogyan tudnék az életemre rákérdezni úgy, hogy az érkező válasz végre más legyen, ördögi köreidről nem tudó titkos ösvényen jusson hozzád?

Azok a sínek a végtelenben úgy érnek össze, ahogy a testben megszülető perspektívaváltás, a tengelyek benned találkozó kiteljesedése. Ott már nem a társadalom, hanem a lélek kérdez. Azok a válaszok az elengedés talaján állnak, és megnyíló értelmedben egy másik élet sír fel a szülőszobában.

2024.07.08.

No.18.

1. Időt kér benned a megszületni vágyó férfi.

2. Ideje van a kibújásnak, ideje világra jönni, hadd emelje óvó karjaiba a fény.

3. Te leszel, aki kiemeli a testből, szellemi tereit bejárni, e földi létet megszilárdítani a te kezed képes belőle.

4. Csak tartsd erősen, ha omlana, ha dőlne.

5. Megnyíló értelmeiben hullámzó ködök, a szerelem fájdalma, sebe most lesz látható.

6. Kilép, elfordul, csak áll utána bénán, gyökeret benned ereszt, fa vagytok, lombotok is közös lesz, nemcsak fonódó gyökereitek.

7. Hosszú utcákat jár be most az idő. Hallgatni arany, aranyórában megnyíló hajnalod oldalra fordul, aztán megint, úgy helyezkedik.

8. Nézd, nincsen búcsú, ahogy megbocsátás sem.

9. Folyó folyóra tekint, szél a szélre, vannak vágyak, amelyek elcsitulnak, mások fölhorgadnak megint, azok lesznek életedben tőkesúllyá.

10. A szeretet mindig több annál, mint mit elképzelni tudsz. A csodára nincsenek képletek, csak megtörténik. Hited így mélyíti el.

2024.07.06.

No.17.

1. A szív fájdalma létező. Ne hazudd el.

2. Megdermedt tested a földbe gyökerezve emlékszik őseid mozdulatlanságára. Képkeretből nézik, merre mozdulsz.

3. Őrzők ők a strázsán, mégis te maradsz kővé keményedve, gazdagon a félelemmel magadban attól, amit bizalomnak neveznek itt.

4. A lámpabura pillangói verdesni kezdenek. A fényre húz ki téged egy erő, önnön azon férfirészed, mely végre nem akar keresztre feszülni.

5. Asztalt csiszol, több generáció lakkrétegét kaparja le. Mintha a bőrödet nyúzná, bár tudod, elkerülhetetlen.

6. Meztelenül állni egymás elé, mint a fák, a gyökerekkel kezdeni összefonódni, és az égre bízni a megbocsátást - ez a ti dolgotok.

7. Megengedni a Teremtésnek, hogy végezze a dolgát, áramló érzéseidet nem fojtani zsilippel, bízni a folyók rendezik önmaguk sodrát.

8. Leguggolni az asztal elé ecsettel a kezedben. Úgy lakkozni végig a valahai asztalt, mintha az utolsó vacsora készülődne rá.

9. Megterítesz a régi résznek, sebesült belső gyermekeid ugyan tovább minek táplálnád a hiánnyal?

10. Nézd. Ragyogó nap süt, lassan barnára sül a bőr. Az ebéd is kész, odabenn a falakon a keretbe zárt arcok elmosolyodnak.

2024.07.04.

No.16.

1. A nemet mondás ereje a megállásban van.

2. Benne lenni, kitartani, hagyni, hogy átégjen rajtad a félelem, végül kapukat nyit, a szabadság kapuját.

3. Kulcsa benned van. A zárba úgy illeszted, hogy abban a forgásban az eddig élt világod sarkából fordul ki. Igen, beleszédülsz, meg is rémülhetsz joggal.

4. De a változásnak ideje van. Elengedni megszokott köreid úgy tudod, hogy beleállsz abba a körközépbe, amelynek tengelye saját életed, önvalód égigérő fája.

5. Indulj el felfelé. Hagyd a megbocsátást másra, hagyd meg az isteneknek, amik az övéik.

6. Mert emberként megbocsátani nem dolgunk nekünk.

7. Dolgunk szívünk tengelyébe állni útjára bocsátani régi életünk, és vele mindazokat a szeretteinket, akik idáig kellett, hogy kísérjenek minket.

8. Hagyj időt a gyászra. Ölts türkizt magadra, engedd felfényesedni a fán lépegetve napjaid. Figyeld a fényes szeleket odakinn, hadd költözzenek beléd, legyen egyazon minőség a két térben.

9. Így szűnik meg a megosztottság. Így öleled magadhoz végre azt a részt, aki sérüléseivel azonosította önmagát.

10. Mi lenne, ha nem vennéd magad olyan komolyan? Ha csak játszásiból rákacsintanál?

2024. 06.28.

No.15.

(Az erő része

Az ördögi erők létezéséről sokan írtak, beszéltek már.

Én tegnap a szigetszentmiklósi Mesék útján csoport évadzáró alkalmára egy ördögmesét vittem, ami tudvalevő, kihívás. Következzenek ennek tanulságai. A csoportnak pedig köszönöm, mert megmutatták, hogy igenis érdemes hinni és bízni az Emberben és a szeretetteli, együttérző kapcsolódásban. Létezik.)

1. Mindig van választásod.

2. Az apád által meghívott ördögi erők a te életedre is hatással lehetnek, de még akkor is van erőd és jogod krétakört rajzolni magad köré. Krétakört, énvédelemből, tiszta lelked köré, mely felövezi ebben a földi világban zajló jelenlétedet.

3. A látszólagos veszteségek nyomában ott vannak vérző csonkjaid, a kezed helye, amit ezüstélű fejszével ő vágott le, mert gyáva volt a szeretetet választani, helyette inkább félt.

4. Hát, te ne félj. Legyél egész. Törd meg úgy a családi átkot, hogy elhiszed, sorsod magad-varrod, ahogy Weörestől tanultad, hordod is, és adsz időt magadnak a gondoskodással, hogy kinőjön újra: gyermek-, kislány-, majd asszonykezed.

5. Azokkal a kezekkel te majd érinteni fogsz. Érinteni, enni, írni, vágni, ölelni, szerelni, simítani és fürdetni is. Figyelj jól a kezeidre. Ápolgasd őket, mint védangyalod. Merd élni az erődet.

6. Kezeid nyíljanak meg újra. Legyél nyitott tenyere annak, akit szeretsz, hadd szálljon rá az ő szabad lelke, ha megpihenne, és teremts helyet lábai nyomának, fogadd be azt, ami nő. Válj eggyé vele: legyetek az együttlét öröme a nyitottságban.

7. Apádnak bocsáss meg. Ő sosem tanulta meg, hát neked is kihívás, elfogadni azt, aki ő. Aki részben te vagy. Aki képes volt csonkolni magát, és eladni lelkét, alkut kötni a gazdagságért, a vágyott szeretetért.

8. Megbocsátani talán csak annyi, nyitott tenyérré válsz neki is, annak, aki képes volt levágni ezüstélű fejszével mind a két kezed, mert nem látott mást ő sem a félelmen túl. Ördög vigye azt a régi csonkot. Kezd el hinni abban, tudsz teremteni. Újat, új kezet. Amin nem fog már semmi átok.

9. Szeress. Szeresd a csonkokat, levágott kezed helyét, ne akard, hogy kinőjön a régi. Ne akard a régi országot, mint akarta egész életén át apád. Hagyd nyugodni a halottakat. Igen, sebesült egy ország, de most már így egész. Hallod, hogy dalol a fű?

10. Megtanulni (magyar emberként) megbocsátani, hitem szerint nem kis feladat. Megtanulni szeretni igazán, átlépni az ellentéteket és az ellenségeskedést, akkora tét, hogy teremtő erőnk múlik rajta. Én számtalanszor csonkítottam meg saját magam, mert elhittem, aki vagyok, nem elég érték.

Most kérlek, téged, aki olvasol, nézz saját teremtő erődre. Nézz a kezeidre, emeld a június végi fénybe, és láss át rajta. Emlékszel, milyen, amikor átlátszóvá festi a fény?

Onnan indulunk.

2024.06.25.

No.14.

1. A megfelelésből megnyomorított részeinket ideig-óráig tarthatjuk hét lakat alatt.

2. A vadállat, akit magunkban nevelgettünk annyi hónap és év alatt, generációkon edzett létező.

3. Én a nőről tudok most mesélni. Hogy hogyan lesz a rettegő gyerekből torzszülött, azért, mert elhitte, a szeretetért keményen meg kell dolgoznia.

4. Arról a nőről, aki folyton mások kegyét lesi, átveszi apja-anyja átkait, hogy könnyítse azok terheit.

5. Mert jókislány akar lenni. Mert azt mondtàk, azok a mennybe mennek, és akkor van csak joga az életre, ha centik és szögletek szerint él.

6. Nem igaz. A jókislányok a mennybe mennek, az élő nők pedig maguk választanak.

7. Eldöntik, szívük és lelkük hívásaihoz kapcsolódva, mi az igaz nekik.

8. És nem rohannak, adnak időt, megvárják, míg utolérik önmagukat, és megvárják, míg kiold mind a hét pecsét.

9. Akkor a lábuk maguktól lép. Érzik a földet a talpuk alatt, közben képesek elemelkedni attól, mert tudják, nőként világokat összekötni születtek le a Földre.

10. Akkor egyenesedik ki a gerincük, még ha van is, aki ezt megszólja, nem érti, de ezek a nők meghagyják kinek-kinek a maga igazságát. Végre hisznek a saját megérzéseikben, és nem válnak prostituálttá azzal, hogy olcsón adják el saját tündöklő fényeik.

2024.06.14.

No.13.

1. Anyáink és apáink szívében füstös hajnalok tanyáznak, a bűntudat savanyú lehelete.

2. Ők azok, akik déli harangszóra emelik a kanalat, és képtelenek monoton mozgásukban leállni, legyen az bármilyen munka az élet helyett. Azt hiszik, a kettő ugyanaz.

3. Mi, gyerekek, évekig hisszük, van jog és ok hibáztatni őket, de e hang ugyanaz a lázadó kamaszé, akitől elfordulni van vágy bennünk a felnőtt működésbe.

4. De senki nem mondta, azt hogy lehet. A felelősség vállalása milyen hegyeket mozgat meg, ha mi merjük vállalni a felelősségét annak, akik a szív szerint vagyunk. Erősen tudunk félni, ki mindenki fordul majd tőlünk el.

5. Megfeleléstől megfelelésig vonszoljuk magunkat. Ezek azok a piros delfinek, amik a Kormos István versében Atlantiszra vágynak. Arra és olyanra, ami öröktől fogva az övék. Elvehetetlen.

6. Tegnap 60 nyugdíjas előtt hajtottam meg a fejem tisztelettel, és kérdeztem, hogy vajon lehetne-e, hogy szüleim helyett szüleimként nyissanak felém, és vigyék haza magukkal a hangomat.

7. Mesébe szőttem azokat a közös álmokat, miszerint vannak olyan világok, ahol tudunk kapcsolódni mi, gyermekek és szüleik.

8. Ahol negyvenes felnőttnek lenni azt jelenti, lát engem anyám és apám, és visszatükrözi azt az életbe vetett bizalmat, ami belőle elveszett. De ehhez nekünk kell érte tenni. A kapukulcs a mi kezünkben van. A karunkban pedig az erő lakik. Nyitni kék.

9. Akár elengedve, átszínezve mindazon értékrendeket, de cselekvően tenni, melyekkel tévesen azonosította magát egy család talán generációk óta. Nevezd bár örökölt sorsnak, hiszem, van választásod, miután szembenéztél önmagaddal.

10. Amikor úgy állsz előttük, mint aki vagy, és megengeded őket is tisztán megmutatkozni, látszódni, és belátod, Thoreau-nal igaza van. A legnagyobb ajándék egy másik ember szemével látni a világot. Hogy megengedi, hogy beenged, hogy hagyja. A hétköznapi csoda fészket ott rak neked. Amikor a régi és az új megfér egymás mellett egy pillanatra, és az áramló jelenben önmagába lép.

2024.06.13.

No.12.

1. Amíg nem figyelek a valódi szükségleteimre, addig csak mint égő házból menekítem ki vaksi kölykeim.

2. Életveszélyben vagyunk mindketten. Én és a szükségleteim.

3. Szigorú szabályokkal kerítem el magam az élettől, nehogy megtörténjen újra az élet, elhiszem, megtagadható a hullámmozgás. Kővé változom.

4. Aki azt tanulta, mindent magába kell fogadnia, végül elveszti a józan eszét, éhségtől korgó szeme barakkokra néz. Appelre hívnak a vágyak, valakit lelőnek ma is közülem.

5. Visszatérni a testbe egy olyan idő, amiben megtanulok újra vágyni. Az érintést, a táplálást és az ürítést is újra, az alfától az omegáig hullámozni. Sejtés dereng, végül vízzé változom.

6. ABC-be rendezem a kihulló szögeket, nagycsütörtökön rajtam kívül senki sem alszik, nézem alvó testüket. Ők megengedik maguknak, ami táplálja őket. Meddig virrasztok elhagyva magam?

7. Ez itt a kezem, ez itt a szám. Veszek levegőt, nyitok ablakot, és megtanulok újra nevetni, megvárom saját ritmusom.

8. A félelembe belelépek. Hagyom, elnyeljen a fénye, hagyom, meglássam magamban azt a sötétet, amit mindezidáig másokkal takartam el magam elől.

9. Meghajtom fejemet a félelem előtt. A tűzfészek akkor kezd csitulni, egy kismacska még van odabenn. Elindulok érte, mert ő fog megtanítani arra, nincs mit vesztenie annak, aki bátor.

10. A félelemmel mért élet puszta önsorsrontás. Belelépek a rólam alkotott képbe, megmutatom magam. A tisztánlátás felfogja a bámészkodókat, nincs mit törődni velük. Aki tüzeket gyújtani jött, őrizze gondosabban saját fényeit. Lobogni jöttünk, kihordani a partra a fulladó életet. Időnk van.

2024.06.11.

No.11.

1. A félelem egy franciaágy alatt lakik. Ismeri az összes zörejt és neszt, ő fogja fel a kipárolgó nedveket. Azt hiszi, sakkban tarthat.

2. A félelem maszkjai mögött saját meztelen arcod lapul, a gyermekkor átható tekintete.

3. Lebénít, tévutakra visz. Csillogó flitteres ruhában hiteti el veled, nem vagy méltó a létre. Elhiszed, mert elvakítja látásodat.

4. Ő a vörösruhás. Combja hosszú, gazellák rianása minden mozdulata, megkívánod, pedig józanon tudod, halottba istenkáromlás beleszeretni. Halott részed, azt a félő lényt ne babusgasd hiába.

5. De féltél már annyit, azt hiszed, ismered. Azt hiszed, dolgod táplálni őt. Azt hiszed, van annyid, ami egyszer elég lesz neki. Itt tévedsz.

6. Ott, hogy hagyod, inkább lopjon meg ő, mint legyél szabad.

7. Mindezidáig inkább hazudtál magadnak port és csillogást, minthogy beleállj abba, aki nem veszíthet semmit, mert a félelemnél tágasabban éli életét. De ehhez el kell veszteni mindened. El azokat, akiknek ítéletével mérted magad. Mestert, szülőt, tanítványt. A végén csak te maradsz.

8. Menj oda vissza, ahol elhagytad magad. Sodorj szálakat a hitből, nézd a fényt, hogy emel meg, amikor meglát téged.

9. Emeld fel a tekinteted. Ne másokat figyelj, saját életed éld meg, nincs a világon teljesebb tenálad.

10. A szabadság annyi, hogy nem félsz többet. Abban az ürességben, amit önmagaddal betöltesz, nem lesz helye semmi félnek. Egésszé úgy válsz, hogy kiemeled az árnyékból önmagad. Éled.

2024.06.09.

No.10.

1. Szenvedélyed vigyen bár új utakra, az óceán túloldalán sem tudsz önmagadon kívül mással találkozni.

2. Szembejön saját partod, saját szeled, saját mélységed, hónapok telnek ugyan el abban az álomvilágban, amit elkezdtél magadnak felépíteni.

3. Mert van, hogy az élet hagyja, belefeledkezz önhazugságaidba, aztán hirtelen robban ki minden, saját végzetébe rohanva.

4. Ehhez elkerülhetetlenek olykor a csillogó tévhitek. Ne bánd, hisz érlelődsz, mint fa ágán a nap.

5. Igazságodat, ha nem a szív szerint való, egy szakadék állítja meg.

6. Elrugaszkodni és zuhanni kell azért, hogy megtanulj repülni, újra kinőjenek szárnyaid, amiket magad vágtál le tőből korábban.

7. Beleszeretni abba, ami nem a tiéd, csak megőrizni kaptad, olyan korcs telet teremt, ahol a hidegben egy híd alatt késeidet tisztítgatod, miközben álmatlanul forgolódsz éjszaka.

8. Elengedni lányod, fiad, valaha volt fontos részedet, legyen munka vagy énkép, csikorgó hidegben józan megmutatkozása az isteni rendnek, a szívmező igazsága rólad, te benne vagy.

9. Emberi méltóságod nevedben rejtőzik, hónapokig így hiszed. Aztán egyszercsak belátod, egyszerre vagy nevednél több és kevesebb. Az vagy, akit él az élet. Az ő igazsága fogant meg, amikor megálmodott.

10. Amikor átengeded magad az élet fényének, akkor tud hidat képezni belső ellentéteid között a kimondhatatlan.

2024.06.05.

A foglalkozások megtartásánál talán csak a készülést szeretem jobban. Rettentő izgalmas és lélekemelő folyamat. A kreativitás csúcsa Az, ahogy nyílik a tér, és az álmaimtól kezdve a páromtól kapott könyvön át minden a foglalkozás elmélyítésében segít.

Aztán jön a mese megtanulása. Színekkel, jegyzetekkel, karikázva, aláhúzva, hogy magamévá tegyem a szöveget, minél inkább kapcsolódhassak hozzá.

A tervezetnél a tanárok, tanítók könyvei, tudása, és mindenek felett az intuícióm, hogy mi az, aminek helye van egy foglakozás születő, kialakuló ívében.

Mert az ív nagyon fontos. Hogy eljussak valahonnan valahova, kiszakítva egy teret a mesei világmindenségből, összehozva a saját világommal és a kliensével, csoportrésztvevőével, mintegy közös nevező alá hozva. Izgalmas

És akkor jön maga az est. A foglalkozás, amikor végül sutba dobok mindent, ott már csak a mese vezet és a szemben ülő résztvevő(k), ami közös szálakra mint hullámokra felülök, és bízom, hiszek abban, hogy valami felettem élő pontosan tudja, merre kell haladni.

Így születik meg egy Csobi-féle mese-, művészetterápiás foglalkozás. Vannak benne üresjáratok, ahol fogalmam sincs, mi lesz a következő lépés, de ott tanulok a legtöbbet a biizalomról és a hitről, és mindig ott történik meg a csoda, ahol nem akarok irányítani, hanem hagyom, hogy megtörténjen. És mindig megtörténik.

Egy ilyen est lesz holnap este is. Sakkos mese. A megnyitás és a középjáték alapelvei.

Vagyunk elegen, mert az intimitás miatt nem szeretek sok embert hívni, de 1-2 embert még elbír a tér. Ha gondolod, nézz be te is: paspartu108@gmail.com.

Élőben Szigetszentmiklóson tartok legközelebb foglalkozást, illetve lesz táborom, amit nagyon várok, ott négy napon át dolgozunk az emberi kapcsolatainkkal.

No.01.
Tegnap délre egy mese-, művészetterápiás, majd utána egy lomilomi masszázs kliens jött hozzám. Arra gondoltam, hogy névtelenül, a személyt tiszteletben tartva, röviden (na, ez lesz a kihívás nekem) írok pár gondolatot, felismerést. Ok, legyen szabály. Mindösszesen 10 pontban (atyaég). 5 mese, 5 lomi.
1. Sokszor a jóság álruhát ölt az életünkben, és amit jónak gondolunk, valójában felemészt.
2. Meghaladni a régi működést korántsem megy varázsütésre, a megengedés az idő szerelmese, és az élet oszlopcsarnoka.
3. Az ördögi körökből kilépni fenemód nehéz tud lenni, mert önjáró köreiben kényelmesen elvagyunk. Meddig leszel forgó dob a gépben? - költői kérdés.
4. Elengedni magunkból a külső képet, hogy jó anya/ társ/ gyerek/ barát vagyok, tud változást hozni, félelmeteset: akkor állunk önmagunk mellé, és leszünk önmagunk jó anyja, aki majd táplálni képes másokat is.
5. A test beszél, és bizalomra tanít, megbízni magamban és a másikban, aki én vagyok, hiszen a tükrébe nézek.
6. A test zártsága a lélek páncélja, ami mögé belekövülve ott várakozik a szív és a lélek.
7. Vannak találkozások, amelyek elkerülhetetlenek, és nem azt adják, amit remélünk, de mindig azt, amire igazán szükségünk van.
8. Az élet tényleg értünk van. Minden ellenállásunk csupán az egóé, az akaraté, amit elengedni, feloldani rettegni kész vagyunk.
9. Egy ponton túl a szavak elégtelenek, ott várakozik viszont az érintés, hogy megemelje a némaságot, és teremt új nyelvet kapcsolódni egymáshoz.
10. A hála anyáink felé a legteljesebb felismerése annak, az életre van jogom, a szégyennek nincs helye, hiszen megadatott a légzés, az érzékelés, a jelenlét lehetősége.

No.02.
1. Mástól várjuk a megoldást, a segítséget, miközben fennen hangoztatjuk, felnőtt életre, intim kapcsolatokra vágyunk. A felnőtt létmód egyik kulcsfogalma az öngondoskodás, a gyerek mástól várja, hogy táplálják, tartsák életben.
2. Magamról gondoskodni annyi, mint igent mondani magamra, magam mellé állni. Kijelölni a határaimat. Tenni ezt úgy és akkor is, ha ezzel együtt áll a másikra mondott nem. Ő legalábbis megélheti így is. Ez nem a tiéd, hagyd meg neki a tapasztalást.
3. Nem tanítottak meg minket határt szabni. Belefolyunk, vagy hagyjuk, leuraljanak. Amit mi teszünk, azt kapjuk vissza egy adandó alkalommal. Rend van, körbeér.
4. Az élet minden területén ugyanazt csinálod. Éjjel ugyanúgy nyitod a hűtőt, ahogy nem állsz meg egy olyan kapcsolódás előtt sem, melyről zsigerből érzed, csak birtokolni vágyod, nem a lelked szerint való. Milyen hiányt némítasz el magadban a habzsolással?
5. Lassíts le. Abban a folyékonnyá váló mozdulatban, az időtérben van lehetőséged önazonosnak maradni, olyan felé fordulni, ami nem a hiányaidból fakad, hanem intim és igaz kapcsolódás. A lelked igazsága szerint való.
6. Belépni a testbe engedélyt kíván meg. Befogadni, érinteni egyaránt.
7. Ha figyelsz a testre, idővel megtanulod a nyelvét. Időt kell szánni rá, bábeli távlatot.
8. Az érzésre figyelj, amit közvetíteni vágysz, és egyszercsak elkezd válaszolni, mert ő is vágyik kapcsolódni hozzád.
9. Élvezd. Keresd a játékot a mozdulatban, törekedj arra, másképp csináld, mint szoktad. Lepd meg magad ebben, engedd el, akinek mindezidáig hitted magad. Ne ragaszkodj a régi formádhoz, bőven több vagy annál.
10. Új formára új forma válaszol: töltsd meg tartalommal azt az edényt, amit a kapcsolódásotok önt ki vasból. Vagy legyél kagylóhéj igazgyöngy körül. Lehetsz bármi.

NO. 03.

1. Függéseink a legnagyobb barátaink. Olyan jóakarók, melyek fenyegető álarcban saját értékességünkre mutatnak rá.

2. Amíg nem ismerjük fel, nem éljük értékeinket, a hiányt különféle módon pótoljuk, és alakítunk ki egészségtelen kapcsolódásokat, mert azt hisszük, abban a hiedelemben élünk, hogy egyedül nem vagyunk. elegek.

3. A mesében ez az ördög területe, ahol a lélek messze van, és a józan, tudatos, okosan meghozott döntés és a mellette való elköteleződés tud megoldást hozni.

4. Nem egyszerű, nem könnyű a folyamat. Visszahúzó erők, csábító nőként, kívánatos fordulatként, gyors megoldást kínáló mákonyként veszi el a józan ítélőképességünket.

5. Segítséget kérni nem szégyen. Mert erőből nem fogunk tudni győzni, a függés erősebb, hiszen olyan mélyen gyökerezik, mint a láthatatlan gombafonalak az erdőben. Áthatolhatatlan rengeteg.

6. Elvágni, nemet mondani, kitartani. Nincs tapasz, nincs ringatás, nincs csak egy pohár bor. A feltétel nélküli szeretet itt kérlelhetetlen, úgy támogat, hogy az tud fájni is.

7. Saját magunk felnőtt részei kell, hogy odaálljanak. Pallérozva az elmét, élni azzal a szabadsággal, ami megadatott az embernek, hogy van akarata, és döntést hozni képes, kitartani.

8. Az út nem egyenes. A botlás része a folyamatnak, sziszifuszi mintánk, és még ez is arr tanít, szeressük még jobban magunkat.

9. Annyira, hogy a bántalmazó kapcsolódásokat már nem vágyjuk megélni. Már nem akarunk önmagunk ellensége lenni, mert bármennyire fájdalmas a felismerés, annyi éven át senki nem szeretett minket így, ahogy azt lehet, de most akkor úgy döntünk, hogy mi leszünk az a szerető tér önmagunk számára.

10. Kezdd el most. Nincs holnap.

No.04.

1. Levágni az erőtlenséget levegőhöz juttat, melyben végre tér születik. Az erő tere.

2. A bizonytalanság és a kétség elengedésével súlyok kerülnek le, a téves azonosulás.

3. A letett nehézségek helyén kényelmetlen űr keletkezik. A feleslegesség érzése. Haladj tovább.

4. A megszülető helyre lép be az önbizalom, a hit határozottsága. A megtapasztalt tudás, hogy az élet könnyű is lehet.

3. Az önsorsrontó, negatív gondolatok terebélyessé nőnek a fejben, ha nincs szabályozás. A kapott szabad akarat a kulcs, hogy létrejöjjön a hajlandóság a Nap felé fordulni végre.

4. Aki elengedi a félelmet, átmossa vízzel, érzelemmel, mintha aranyat mosna, a kioldódó félelmekben kincsre lel. Saját aranyrögeire.

5. A látszólag értékes magaslatok tornyaiba zárva a lélek elsorvad, és még arra sem tud figyelni, még azt sem látja meg, annak sem örül, amije van. Hát elveszik tőle.

6. Arannyal szegett mauzóleumot építeni olyan hiábavaló kármentés, mely sajgó sebként mutat rá arra, ha valaki az életet nem becsülte.

7. Visszamenni a patakhoz, amelyik elnyelt téged, egy lehetőség arra, hogy lecsiszold belső köveid.

8. Folyóvá lenni, áramolni a legnagyobb bizalom, ami megtörténhet veled.

9. Ha engedsz az áramlásnak, ha elengeded a kontrollt, csak olyan érkezik meg hozzád, ami öröktől fogva a tiéd.

10. Abban a találkozásban van az az egyensúly, az az aranyközép és tengely, amihez elérni az egyensúlytalanságokon keresztül vezet az út. Mert tapasztalni jöttünk a Földre. Megtapasztalni azt az utat, ami a megengedéshez vezet. Az életre való megnyíláshoz. Az életbe való belefeledkezéshez.

No.05.

Aki azt tanulta, a cselekvésben van az értékessége, teljesíteni fog szakadatlan.
Elégedetlen szülői mintája a szín, ő a fonák azzal, hogy képtelen megállni.
Az egyiknek semmi nem elég, a másik szerelmes harcba. Hát hátnak feszül. Képtelenség találkozni.
Pedig a szeretet az érintésben és a figyelemben lakik. Meg a szóban és a jelenlétben.
Abban az elköteleződésben, hogy Ábelre nyitok magamban ajtót, Káin előtt pedig fejet hajtok, és gyermekeinek énekelni kezdek. Érintse meg őket a hang. A többi még tud fájni. Így tanulták.
Idő, míg sikerül előásni magadból az eltemetett hangokat. Míg olyan hangszeren kezdesz el játszani, melyet ellepett a homok pora.
A félelem a kapu, hogy átengedd magadon a csikorgó világokat.
Az oázis ugyanis bennünk lakik. Az elsivatagosodott világban benne rejlik minden lehetőség.
A társakkal való együtt repüléshez belátás kell, hogy a földtől való elemelkedésre van képesség benned.
Az égő házból nincs mit megmenteni. Új alapokon kezdj el otthont építeni magadban, magadból. Hadd lakjanak be új szokásaid, az új identitás. Végre élsz, érzel.

No.06.

1. Tengelyedből kibillenve egy új tér készül megszületni benned.

2. A lábad alól kirúgott szék, régi életed, vissza nem tér már soha.

3. Hagyd a mestereket, a megmondókat és a gurukat, a talajtalanság földet teremt magad alá, végre olyat, ami belőled táplálkozik.

4. Mert mindaddig, míg más szaván vagy mellén csüggsz, tejjel táplálja napjaid, a hétköznapjaid is gyermekként éled.

5. Legyél ünnep, fogadd magadba az élet áramlását, engedd át magadon, mintha pórusaidon át tudna fújni a szél.

6. Mindaddig, míg valakit magad fölé emelsz, elfordulsz saját értékeidtől, és az elárvult részek idővel feldühödve ellened fordulnak.

7. Engedd, hogy megítéljenek, merj változni, nem tudni, játszani a térrel.

8. Formálgasd kedvedre a benned bolyongó fényt, míg végre úgy tölt ki, hogy magától születik meg a belső tengelyed.

9. Ne félj az erődtől. Nincs feletted más, hisz ugyanannak a teremtésnek vagyunk különféle arca, csak annyi a dolgod, felismerd végre a tükörbe nézve Isten megengedő, bölcs tekintetét.

10. Állj meg. Kapcsolj be zenét. Táncolj, emelj le a polcról egy könyvet. Vagy csak nézd a lombot reggelente, nézd az ágakat, hogyan köszönnek, nem ítélnek, nincs bennük elvárás feléd. Nézd önmagad az ő szemükkel. (Feltámad a szél most. Téged ringat karjában az élet. Miért is ne hagynád?)

No.07.

1. Mindig a helyeden és időben vagy.

2. Tűnjön bár úgy, hiábavalóak voltak az évek, a felhalmozott tudás és tapasztalat egy olyan vaktérképpé lesz, amin aztán sötétben és zajban is hazatalálsz.

3. A csönd és a néma kérdés helyet teremt. Ott várakoznak az ajtóban a felismerések, amelyek türelmesebbek minden gondolatodnál. Ők nem tudnak az időről, hát nem élik azt.

4. A mese minden szereplője te vagy. Mint egy felfelé tartó spirálon haladsz a különböző rétegek között, átjárhatóvá úgy válnak mindennapjaid, ha meg mersz nyílni az egyes szereplők és helyszínek kínálta tanulságra.

5. A koporsóba került, élőhalott részed időt kér, mert hisz benne, hát add meg neki. Ne sürgesd se szóval, se tettel, mert mint a csiga, házába visszahúzódik, holott vár rá az úttest, biztonsággal haladni rajta át.

6. Legyél te az a kicsi ház, ahol hét törpéről gondoskodva magad felé fordulsz végre. Az öngondoskodás ott kezdődik, hogy beleeszel minden tányérba, és beleiszol minden pohárba, majd ájultan alszol el a hetedik matracon.

7. És jönnek kis lámpásaikkal, fényes csillagok az úton feléd, mutatni készek, hol nem látod magad tisztán, hol hitted el, amit mások mondanak, hol veszett el az önérték.

8. És te még holtan esel majd háromszor össze. Mert elvakít a külső szépség, övek és csatok fonódnak köréd, azt hitted, ékeid, de hiszen ezek más attribútumai.

9. Ami benned van, csak abból tudsz élő világot teremteni. Teremtett világod színében fürdőzik a fény, mert sosem akart mást, mint látni és kiemelni téged.

10. Merj látható lenni. Merj megmutatkozni a fényben. Ott tudsz találkozni a többiekkel, mert abban a ragyogásban nincs különbség. Abban van közösség, különféle útjaink összeérnek, egymásba fonódnak és feloldódnak, és leszünk csepp a tengerben, de ott már nem riaszt meg ez. A végtelenre megnyílni, megérted, nincsen miért félnél tőle.

No.08.

1. Ami családban sérült, családban gyógyul meg.

2. Ez már egy másik tér, ringjanak bár szemedben ugyanazok a búzamezők, a családi kötelék hullámmozgásai.

3. Dühöd lehűl, vagy ellened fordul, és gyermeked mozdulataiban köszön vissza a terített asztal felett.

4. Ne menekülj tovább a befogadás elől.

5. Nem kell, hogy aktívan bontsd le falaid, nem kell, hogy szélsőségekben keress menedéket, egyszerűen állj meg most itt.

6. Mozdulatlanságod a halálfélelem magja. Adj időt neki, locsold a tiszta értelemmel pillanataid, azzal a mélységes hittel magadban, hogy feladva a teremtésnek, másképp tud elrendeződni benned a lét, mint a megszokott.

7. Hiszen a fordulatra vágysz, de ha ugyanúgy teszel ellene és érte, akarattal csipkézett létedet elkerüli a megbocsátás.

8. Nézz rá a mezőre. A bábuk színtelenek, a fekete és a fehér szélsőségére te vágysz minduntalan, mert nem bízol magadban, nem bízol abban, elbírod az élet szivárványszövetét.

9. Tegyél egy próbát. Kóstold meg a lét e teljességét, a szín és fonák helyett legyél az erezet maga, engedd, edénynyalábokon keringjen benned végre az elutasítottak szomorúsága. Engedd, hogy járjon át a fény.

10. Rajtad kívül nincsen számodra hely. Vesd meg az ágyad, pihenj el a szombat délutánban egy olyan ég alatt, ahol van benned egy rész, aki gondoskodón takar be könnyű puha pléddel. Maradj csukott szemmel, képzeld el a színt, a kezet, a takarás mozdulatát. Kezdhetnéd innen az öngondoskodást.

No.09.

1. A létezés szövete megfoghatatlan szálakkal van tele.

2. Aranyport szitál az ég, aranyporral nyit benned kapukat, melyeket bezártál, lelakatoltál, mert csalódtál elvárásaid miatt.

3. Elvárások nélkül élni annyi, mint feladni megfeleléseid, egy érem két oldala.

4. Mert ha te szabadon áramolsz a környezeted ítéletével, ha nem fulladsz bele szeretteid meglátásaiba rólad, sérthetetlenné válsz.

5. Egyben erősödsz is, hisz mindaz az erő és figyelem, amit a magad fölé emelt ember, gondolat oltárán áldoztál, most visszatér hozzád, akihez tartozott.

6. Vedd vissza végre erődet, a hitet.

7. Mozdítsd meg a teret magadban, merd élni az erőt, a láthatóságot, azt, aki formát benned álmodott meg magának az élet.

8. Mindaddig, amíg a megoldást, az igazolást mástól várod, mindaddig, amíg kívülre helyezed, s így szülő, tanár, mester és vezető mondja meg, kinek kell lenned, hogyan élj, beletöröd magad egy olyan koporsóba, mely sosem volt tiéd.

9. A csöndben meghallhatod szavad. Szíved és belső hangod egy olyan dallam, melyet senki más nem tud kiárasztani, nem is fog, s ha te nem teszed, megfosztod a létezést attól a csodától, amit benned álmodott meg magának.

10. Merj láthatóvá lenni, merd megmutatni önmagad. És a téged bírálók maguktól porladnak össze, aranypor lesz a forma, téged emelni ki, hisz minden nyomásukkal, ítéletükkel téged hivatottak segíteni. Hogy végre önmagad lehess, válaszd igaz középpontodat. Indulhatunk?