RÓLAM
Gyerekkoromban imádtam játszani. A dédim szekrényéből gyönyörű sálak, pongyolák és cipők kerültek elő. Anka sokat mesélt nekem. Főleg az operettek és operák történeteit. A kedvencem a Pillangókisasszony volt, sokára láttam be, hogy létezik más női út is, mint Csocsoszáné.
Tizenhárom évet töltöttem Csepelen magyartanárként, pedig a katedrát mindenképp el akartam kerülni. De kiderült, megy, sőt, szeretem, szeretnek. Az osztályterem az a tér, ahol mertem vállalni magam teljes egészében.
A Csepelen töltött évek meghatározóak voltak. Mert akkoriban érkezett az életembe barátom és mesterem, akinek hála a buddhizmusban elmélyültem, ezidőtájt mentem férjhez, és váltam el fél év után. A mesterem azt mondta, van öt évem, hogy kiderüljön, megmaradok-e.
Megmaradtam. Sőt, miután A kortárs irodalom tanításának lehetőségei irodalomórán címmel megvédtem doktori disszertációmat, 2018-ban úgy éreztem, lépnem kell, és egy ösztöndíjnak hála két évet töltöttem az írországi Corkban. Mikor leszálltam a reptéren, az első dolog, amit megláttam, egy kép volt, rajta a felirattal, Írország a mesemondók földje.
Éppen ilyen természetességgel szőtte bele ez a szál magát az életembe. Addigra már hét könyvem jelent meg, regények és verseskötetek. Elvégeztem Boldizsár Ildikó Metamorphoses meseterápia képzését, én lettem a 108. meseterapeuta. Aztán következett a Katarzisz Komplex Művészetterápia, melyben Antalfai Márta hatalmas tudása olyan kapukat nyitott meg, melyekre nem is gondoltam.
A szótól indultam, a képhez jutottam el, a csöndig. Mindezt átszövi a hang, az alkotás és a teremtés, illetve a kreativitás bősége, melyet élnem, most már tudom, hivatásom. Írni, megmutatni szóban, szövegben az élet csodáját.
Akkoriban sokat mesélt nekem Az utolsó szamuráj című filmről. Melyben a főszereplő egész életében keresi, kutatja, melyik a legszebb cseresznyevirág. Akkor még csak megértettem, ma már tudom, a mesterem nem véletlenül hagyta rám örökül ezt a történetet. Tényleg minden cseresznyevirág gyönyörű.
Ezt a megengedést tartom szem előtt minden esetben, amikor valaki hozzám fordul. Arra törekszem, hogy azt a szépet, amit én meglátok benne, láthatóvá és érzékelhetővé tegyem számára is.
Legutóbb a lomi-lomi masszázzsal a test felől is teszem mindezt. A szótól a hangon át a csöndig jutok. A képig, a puszta tapasztalatig, mely megérkeztet a jelen egységébe és teljességébe, megszüntetve a dualitást. Mert az áldozati nő szerepén túl még annyi más van. Például az öröm és a szeretet állapota. (Fotó: Gala Gonzalez)
